2017. október 25., szerda

Október 23-i magyar ünnep Padovában


A padovai Szent István király plébániatemplomban október 22-én tartott magyar szentmisét követően adta át Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét Dr. Okolicsányi Lajos orvosprofesszornak.
A Velence-környéki magyarok nemzeti ünnepi megemlékezéseinek hagyományosan az első magyar király tiszteletére szentelt templom ad helyet, mely eszmeileg kapcsolódik az 1956-os forradalomhoz: az akkori padovai püspök a magyarok iránti szolidaritás jegyében választotta az új templom védőszentjéül Szent István királyunkat.
Habsburg Eduard nagykövet (j2) és Szabó Katalin elnökasszony (k)
három ötvenhatos társaságában: Gombos Csaba, Pintér Lajos, Okolicsányi Lajos (j)
Okolicsányi Lajos ’56-ban belépett a Nemzetőrségbe, s a Forradalom bukásakor menekülni kényszerült. A padovai egyetemen végzett és lett orvosprofesszor. A Máltai Lovagrend tagjaként is számos jótékonysági kezdeményezés előmozdításában vett részt, segítette a magyarokat és nagyban hozzájárult az olasz-magyar kapcsolatok fejlesztéséhez.
A magyar szentmisét Németh László atya, az olaszországi magyarok főlelkésze celebrálta, az ünnepséget a Trivenetói Olasz-Magyar Kulturális Társaság szervezte. A mintegy 80 fős közönség soraiban Észak-Kelet Olaszország minden megyéjéből érkeztek magyarok és olaszok egyaránt.

2017. október 24., kedd

A Szentszéki Nagykövetség ünnepsége


A Szentszéki Nagykövetség október 9-én ünnepelte Magyarok Nagyasszonya ünnepét. A kialakult gyakorlat szerint – alkalmazkodva a római és vatikáni körülményekhez – az augusztus 20-i állami ünnep helyett ezen a magyar szempontból szintén fontos ünnepnapon, egyben a vatikáni magyar kápolna búcsúnapján került sor a hagyományos nemzeti ünnepi fogadásra a Római Magyar Akadémia termeiben.


Másnap, október 10-én Erdő Péter bíboros celebrált szentmisét a magyar kápolna búcsúja alkalmából a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magna Domina Hungarorum kápolnában.
A vatikáni magyar kápolna búcsúja - Erdő Péter bíboros és Kocsis Fülöp metropolita a magyar papsággal

A nagykövetség orgonakoncertjei


A VI. Nemzetközi Hagiológiai Kongresszus tiszteletére nagykövetségünk október 5-én este orgonahangversenyt szervezett a római Szent Dorottya templomban.
Érszegi Márk követségi tanácsos - Sághy Marianne, a Magyar Hagiográfiai Társaság elnöke
- P. Umberto Fanfarillo plébános - Almásy László oronaművész

Almásy László orgonaművész több XX. századi magyar egyházi zeneszerző művét szólaltatta meg, külön kiemelve Kodály Zoltánt, a zeneszerző halálának 50. évfordulója alkalmából.
A Santa Dorotea templom és orgonája

A hangversenyen megtöltötték a templomot a magyar és a horvát hagiográfiai társaságok rendezte kongresszus résztvevői, valamint a minorita atyák vezette plébánia hívei.
Rieti: Gyimesy Anna - Almásy László -
Gianfranco Formichetti rieti kulturális tanácsos - Érszegi Márk nagykövetségi tanácsos

Almásy László október 7-én Rietiben a különlegesnek számító, monumentális „Dom Bedos Roubo – XVI. Benedek Pápai Orgonán” (Szt. Domonkos templom) adott hangversenyt a rieti magyarok és a Római Magyar Akadémia szervezésében.
A XVI. Benedek nevét viselő orgona Rietiben (Chiesa S. Domenico)




2017. július 14., péntek

Esterházy Jánosról a L’Osservatore Romano vatikáni napilapban


Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet Esterházy János halálának 60. évfordulójára készült írása a L’Osservatore Romano vatikáni napilap 2017. április 5-i számában jelent meg. Szövegét közzétesszük magyar fordításban.


* * *

Esterházy János tanúsága – A nemzetek testvériségének előmozdítója

HABSBURG-LOTHARINGIAI EDUARD

„Minden úgy van jól, ahogy a jó Isten akarja. Ha Ő jónak tartotta ezt, akkor ez nekem is jó. Ki vagyok én, hogy a jó Isten akaratát ellenezzem?” Ezzel a lelkülettel vállalta Esterházy János a kényszermunka és a börtön szenvedéseit, egy valóságos kálváriát, ami éppen hatvan évvel ezelőtt ért véget a csehszlovákiai Mírov várbörtönében. Személye valamiképpen megtestesíti a közép-európai népek egész huszadik századi drámáját.

Két jelentős magyarországi, illetve lengyelországi nemesi család leszármazottjaként a mai Szlovákia területén született, hamvai pedig jelenleg Prágában nyugszanak. Védelmezte közösségének jogait, segítette a második világháború üldözöttjeit, szembeszállt mind a nácizmussal, mind a kommunizmussal, kényszermunkát és börtönt szenvedett a szovjet Gulágon, illetve a kommunista Csehszlovákiában. Mindenekelőtt azonban mélyen hívő katolikus volt, a nemzetek közötti testvériség meggyőződéses előmozdítója.

Esterházy János az Osztrák-Magyar Monarchiában született 1901. március 14-én, Nyitraújlakon (ma Velké Zaluzie Szlovákiában). Igen fiatalon elvesztette édesapját, így lengyel édesanyja, Elzbieta Tarnowska nevelte fel őt és nővéreit, Lujzát és Máriát. A harmincas években a csehszlovákiai magyar közösség képviseletében politikai pályára lépett. A Rerum novarum enciklika ihlette Keresztényszocialista Párt elnöke volt, képviselő a prágai, majd a pozsonyi parlamentben. Keresztény hite vezérelte, és a meggyőződés, hogy cseheknek, szlovákoknak és magyaroknak ki kell engesztelődniük egymással. Az volt politikai célkitűzése, hogy ténylegesen megvalósuljon mindaz, amit a Versailles-környéki békeszerződések a különböző országok nemzeti kisebbségeinek garantáltak. Ezért hát éppúgy kiállt a csehszlovákiai magyarokért, mint a magyarországi szlovákokért. Karl Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter ezért is nevezte őt “Közép-Európa legbecsületesebb politikusának”.

A második világháború alatt elősegítette számos politikus és zsidó menekülését a németek által megszállt Lengyelországból, akik Magyarországon lelhettek menedékre, vagy folytathatták útjukat a nyugati országokba. Hasonlóképpen cselekedett, amikor a csehszlovák politikusoknak kellett menekülniük, majd pedig a szlovákiai zsidókat segített menteni.

A német megszállás utolsó heteiben a Gestapo üldözte, ezért Pozsonyban kellett bujkálnia. A háború után felkereste a csehszlovák belügyi népbiztost, a kommunista Gustáv Husákot, hogy a magyar közösség ügyéről tárgyaljon. Husák azonban nácibarátság vádjával letartóztatta és kiszolgáltatta a szovjeteknek. Deportálták tehát a Szovjetunióba, ahol a rettegett moszkvai Ljubljanka börtönbe zárták, és kimondhatatlan kínzások után egy kirakatperben tízévnyi kényszermunkára ítélték. A szibériai Gulág különböző táboraiban raboskodott, ahol súlyosan megbetegedett. Távollétében a pozsonyi szlovák nemzeti bíróság náci háborús bűnösként halálra ítélte. A szovjetek 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak, hogy végrehajthassák a halálbüntetést. Végül, különböző személyiségek közbenjárása nyomán (hiszen sokan ismerték az igazságot), „kegyelemből” életfogytiglanit kapott.

Néhány hétig egy pozsonyi kórházban kezelték, ahonnan Esterházynak módja lett volna megszökni, ám ő ezt elutasította mondván, tiszta a lelkiismerete és nem akarja elhagyni hazáját s közösségét. Megkezdődött hát valóságos keresztútjának második szakasza a különböző csehszlovákiai börtönökben, amit ő a közösségéért vállalt engesztelésként élt meg. „Tudod – mondta húgának – mindig imádkoztam, hogy visszajöhessek (…) ahol szentmisére járhatnék, és ez már megvan.”

Közben családja szétszóródott a világban: felesége és két gyermeke Magyarországra menekült, ahol a kommunisták internálták őket arisztokrata származásuk miatt. Gyermekeinek később sikerült nyugatra menekülniük. Édesanyja és nővére, a keresztény-szociális mozgalomban ugyancsak aktív Esterházy Lujza Franciaországba emigrált. Egyedül a férje révén lengyel állampolgár, s így nagyobb védettséget élvező Mária húga maradhatott mellette, hogy megannyi nehézség közepette is gondoskodjon róla a ritkán engedélyezett látogatások során, illetve folyamatosan próbálkozzon számára kegyelmet kieszközölni. Éppen az ő naplójából és leveleiből ismerhetők meg Esterházy János mártíriumának egyes vonatkozásai, melyeket szibériai és csehszlovákiai fogolytársainak beszámolói is alátámasztanak (még Alekszandr Szolzsenyicin is megemlíti A pokol tornáca című regényében).

A tanúvallomásokból kitűnik, hogy Esterházy a börtönt is egyfajta szolgálatként fogta fel, ahogy korábban politikai szerepvállalását. Teljességgel ráhagyatkozott az isteni gondviselésre, felajánlva szenvedéseit saját és szélesebb családjáért. „Isten kegyelmébe vetett hite erősebbnek bizonyult bármiféle gyűlöletnél és haragnál azok iránt, akik ilyen szörnyű szenvedéseket okoztak neki” – írta róla Dagmar Babčanová, Szlovákia volt szentszéki nagykövete.

Az embertelen börtönkörülmények közepette is meg tudta őrizni derűjét, súlyos tüdőbaja és emberileg teljesen kilátástalan helyzete ellenére. Sőt, képes volt reményt önteni társaiba, és a megpróbáltatások közepette is a szeretet apró cselekedeteivel erősíteni hitüket. Az állandó imádság volt ebben segítségére, valamint „a legfontosabb táplálék”, ahogyan a húgának küldött ritka leveleiben az Oltáriszentséget nevezte. Kezdetben ugyanis a Szentostyát a húga juttatta el hozzá kétszersültek közé rejtve. Némelyik börtönben viszont a kommunista diktatúra által bebörtönzött papok „titkos” szentmiséin is részt vehetett.

Hosszú évek szenvedései után Esterházy János 1957. március 8-án reggel hunyt el a mírovi börtönben. Utolsó óráján Vasil Hopko eperjesi görögkatolikus püspök állt mellette, akit 2003-ban vértanúként boldoggá avattak. Húga, Mária hiába kérte a hatóságoktól a holttestet, hogy otthon eltemettethesse: Esterházyt még holtában is börtönben akarták tudni.

A kommunizmus bukása után lánya, az Olaszországban élő Esterházy-Malfatti Alice kezdeményezte mártír apja rehabilitálási folyamatát és hősies küzdelmet folytatott, hogy az ellene felhozott rágalmakkal szemben megismertesse az igazságot. 1993-ban Oroszországban rehabilitálták Esterházyt, elismervén, hogy politikai per áldozata volt. 2009-ben Lengyelország a „Polonia Restituta” kitüntetéssel ismerte el a háború alatt a lengyeleknek nyújtott segítségét. 2011-ben a Rágalmazás-ellenes Liga a Jan Karski Courage to Care Award-dal tüntette ki, amiért számos zsidó életét megmentette.

Esterházy János utolsó kívánsága azonban, hogy szülőföldjén temessék el, mindmáig nem teljesült. Csak 2007-ben sikerült kideríteni, hogy a hamvait tartalmazó urnát a prágai Motol egykori börtönének temetőjében helyezték el, ahol ma a kommunisták áldozatainak emlékhelye található. Márványtábla őrzi emlékét Motolban, illetve Mírovban, továbbá számos emlékmű Szlovákiában és Magyarországon. Mind többen osztják a meggyőződést, hogy Esterházy nem egy igazságtalan kor áldozata volt csupán, hanem a közép-európai népek közötti kiengesztelődés mártírja.

Halála óta szentség hírében áll Esterházy János. Nemcsak családtagjai és ismerősei tartották annak, hanem mindenekelőtt rabtársai. Néhány hónappal halála után egy pap, akitől rendszeres gyászmisét kértek lelkiüdvéért, azt mondta róla a rokonoknak: „Nem tudom, ki volt ez a maguk elhunytja, de amikor misét mondtam érte, mindannyiszor az az érzésem támadt, hogy inkább nála kellett volna közbenjárnom, mintsem hogy érte imádkozzam”.

(magyarra fordította: Érszegi Márk Aurél)

2017. június 1., csütörtök

A Szent László Láng megáldása


Ferenc pápa megáldotta a Szent László Lángot a május 31-i általános kihallgatás alkalmával a Vatikánban. A kihallgatást követően a magyar delegáció – Gaal Gergely, a Szent László Év tanácsadó testületének elnöke, Slaba Ewa, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke, Kollár János, a Győri Lengyel Önkormányzat vezetője és Dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke – rövid imádságos megemlékezést tartott a Szent Péter-bazilika altemplomában, a Magyarok Nagyasszonya Kápolnában, a Szent László királyt ábrázoló domborműnél.
A magyar delegáció a Szent László Lánggal
a vatikáni Magyarok Nagyasszonya Kápolnában
 

2017. május 25., csütörtök

Dobos András atya kitüntetése


A Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak fejlesztése terén kifejtett munkássága elismeréseképpen Dobos András atya, a budapesti nunciatúra korábbi titkára, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át május 24-én a Pápai Magyar Intézetben rendezett ünnepség keretében. Az ünnepeltet köszöntötte Mons. Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora, valamint Mons. Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök.
Orosz Atanáz püspök, Dobos András atya, Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet
 
Az érdemrendet átnyújtó Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet laudációjában rámutatott, hogy a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat konkrét emberek fejlesztik és ápolják, akik ahhoz sokat hozzátesznek saját személyiségükből is. Dobos András atya esetében ez – egyebek mellett – egy egészen különleges módon is megvalósult: éveken át ő tolmácsolta Alberto Bottari de Castello nuncius úr szavait a különböző világi vagy egyházi rendezvényeken. „Mondhatjuk úgy, hogy a pápa képviselőjének magyar hangja volt, tehát Péter Utódának szavát segített eljuttatni a magyar hívekhez” – emelte ki a nagykövet.
Laudáció (foto: Ádám Miklós)

Dobos András a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban 2000-ben tett érettségit követően a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye (akkor: Apostoli Exarchátus) diakónusa (2009), majd papja (2011) lett. Egyetemi tanulmányait a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen folytatta, a Collegium Germanicum et Hungaricum ösztöndíjasaként.

Nyíregyházán püspöki titkárként szolgált, 2010-2013-ban a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola docense, 2011-2013-ban a Görögkatolikus Papnevelő Intézet tanulmányi prefektusa, majd propedeutikus évfolyamának elöljárója volt. 2013-2016. között a Magyarországi Apostoli Nunciatúra másodtitkáraként szolgált. 2016-tól Rómában, a Pápai Keleti Intézetben folytat doktori tanulmányokat.

2017. május 5., péntek

Mindszenty-mise Rómában


Mons. Tóth Tamás köszönti
Ravasi bíborost
A majd két évtizedes múltra visszatekintő évenkénti római Mindszenty-megemlékezésre az idén május 4-én került sor. Németh László olaszországi magyar főlelkész, a Szent István Alapítvány, a Pápai Magyar Intézet, a Római Magyar Akadémia és Szentszéki Magyar Nagykövetség által közösen szervezett misére szokás szerint a Santo Stefano Rotondo templomban, Mindszenty bíboros egykori címtemplomában került sor.

 Az idei Mindszenty-misét Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsa elnöke celebrálta, számos magyar és más nemzetiségű római pap részvételével. A diplomáciai testület részéről tucatnyi nagykövet és ügyvivő jelent meg, köztük az orosz nagykövet és a – magyar származású – amerikai tanácsos.

 Beszédében Ravasi bíboros emlékeztetett arra, hogy Mindszenty bíborosnak „szoros de nehéz kapcsolata volt VI. Pál pápával”, aki ugyan felkérte Mindszentyt a lemondásra, de meghatott szavakkal „felelős pásztorként és az ellentmondás jeleként” emlékezett meg róla halála alkalmával. Ravasi szerint Mindszenty bíboros szenvedései hosszú távon értelmet nyertek, s végül II. János Pált idézte, aki Mindszenty sírját felkeresve azt mondta róla: a Krisztus és az Egyház, valamint a haza iránti hűség ragyogó példáját hagyta ránk, neve áldás marad mindannyiunk számára.



A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően a misén részt vett a kecskeméti társszékesegyház „Benedictus” kórusa és a „Lakó Sándor” Kamarazenekar. A misén Halmos László és Esterházy Pál zenéit szólaltatták meg, a szertartás után pedig rövid hangversenyt adtak Liszt Ferenc és Kodály Zoltán műveiből. A kórus ezt megelőzően énekelt Ferenc pápa szerdai általános kihallgatásán is.
 


A Mindszenty-misét felvette – illetőleg Facebook-on élőben közvetítette – a Bonum TV.
(fotók: Szabó I.)